Rita így jellemezte az édesanyját:
"Csak így, sok sok év távlatából visszaemlékezve veszem észre, hogy édesanyám milyen ügyesen teregetett bennünket a családban. Soha nem erőltetett vagy kényszerített dolgokat - legalább is nem vettük észre.
De valamilyen rejtélyes, ügyes, manipulatív módon, finoman úgy intézte, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogyan szerette volna. Emiatt sosem nehezteltünk rá.
Sokáig észre se vettem, csak amikor a férjemmel haza utaztunk a szüleimhez, ő hívta fel a figyelmemet.
- Megyek a boltba, bevásárolok az ebédhez. Nektek kell valami?
- Nem, köszönjük, de ha akarod elviszlek autóval - ajánlottam fel.
- Dehogy, pihenj csak. Sokat dolgozol egész héten. Nincs szükséged arra, hogy velem foglalkozz még hétvégén is és engem furikázz.
- Tényleg ne segítsek?
- Nem, nem, tényleg nem. Mindig egyedül vásárolok be. Megszoktam. Végül is te hétvégére jöttél ide.
Én ekkor már alig vártam, sőt, megtiszteltetésnek éreztem, hogy elvihetem anyát a Tescóba.
Valójában anya úgy éri el, amit szeretne, úgy fejezi ki magát, hogy hatást gyakorol rám. Jó színben tűnik fel és aztán láthatatlanul úgy irányítja a dolgokat, ahogy neki jó."
