Reggel kritizál, este dicsér

A barátnőm szinte zokogva hívott fel.  - Simon annyira megbántott. Olykor annyira tuskó tud lenni, pedig tudom, hogy szeret és azt is, hogy tetszem neki.  - Mivel sikerült ennyire beléd gázolnia? - kérdeztem. - Végre süt a Nap és gondoltam, itt az alkalom felvenni a fehér sztreccs nadrágomat és a fekete pulcsimat. Ma nem csapom fel a vizet és sportosan leszek csinos. De amikor meglátott akkor először döbbenten nézett, majd annyit vakkantott oda, hogy ez jó kontrasztos.  - Igen - mondtam neki - hiszen ez fekete és fehér. Ennél nem tud kontrasztosabb lenni. Mi a bajod vele?  - Annyira kiadja az alakodat és nem ilyet szoktál hordani. - Nem értem, miért csinálod ezt velem rendszeresen. Most kritizálsz, este már dicsérni fogsz, amikor hazajövök. 

- Szerinted miért csinálja ezt velem rendszeresen - kérdezte tőlem a barátnőm. - Te tényleg nem érted? Pedig kívül-belül ismered a Kronót és minden kulcskifejezés elhangzott - próbáltam emlékeztetni.  - Nem, nem értem, mondjad már! - Hát, a férjed Konzervatív és lassan hangolódik rá a dolgokra. Te többnyire baba-színekben jársz. Hiszen ismered, lassan hangolódik rá minden változásra. Még egy ilyen színválasztásra is. De este, amikor jössz haza, már hozzá lesz szokva. Ennyi! Neki fél nap kell egy ilyen ráhangolódásra. - Azta! Pedig ezt a tulajdonságát tényleg nagyon ismerem, csak nem gondoltam, hogy ez akár a ruhám színére is vonatkozik. - Pont ez a lényeg, hogy mindenre vonatkozik. Ő a stabil, kiszámíthatóságot szereti.